Több mint 2 évig hűek tudtunk maradni az elveinkhez. Nem néztük meg moziban, nem vettük meg dvd-n, nem kerestünk rá IMDB-n, és nem karikáztuk be szövegkiemelővel.
De múlt hétre elfogytak a jó, illetve a nézhető kategóriába tartozó filmek, és csak olyanokat lehetett felhajtani, mint Bud Spencer és Terence Hill összes pofonjai, régi klásszikus magyar filmek új köntösben (Stohl Buci mint soFFőr a Meseautóban, hahaha) avagy a Kedves John.
A Kedves Johnra még szerelmünk hajnalán vitt el a férjem, mert hallotta, hogy híresen rossz film, és röhögni akart. Ez akkoriban volt, mikor még a fos filmekre is volt pénze, és ezzel szeretett felvágni. Ma már sajnos nem szeret.
A film valóban pocsék fos volt, de annyira, hogy még a kacaj is bennszakadt a Bazedov-kóros csaj alakítása meg a beleoktrojált, hátrányos helyzetű apuka miatt.
S ha már hátrányos helyzet, guruljunk vissza az Avatarhoz Jake kerekesszékén: a filmet két részletben tudtuk csak megnézni 2 nap különbséggel, de szerencsére a második rész megtekintésekor még emlékeztünk az első részre, a kibaszott nagy kékségre meg a ledes organizmusokra, úgyhogy simán tudtunk kapcsolódni a film második részéhez, amelyben kibaszott nagy kékség volt és ledes organizmusok. A film a végén véget ért, valami asszem történt is, de a kibaszott nagy kékségtől és a ledes organizmusoktól nem láttam jól.
A férjem a végefőcímnél elkezdett fintorogni, én megtekertem az orrát, ő erre belepúzott a nyakamba, én meg pofon vágtam.
Azt hiszem, a Sigourney Wyvern is meghalt, ugye?
Utolsó kommentek