Remek. 9, azaz kilenc posztig sikerült titokban tartanom. És akkor sem az volt, hogy nem bííírtam magammal, és muszáj voltam elpletykálni hihihi a férjemnek. Faszt. Elmentettem a posztot, feltöltöttem a blogra, töröltem az egész napi előzményeket, majd eldugtam a pendrive-omat. Talán fütyürésztem is jerrysen. És most jön az a bizonyos de. Otthagytam a tálcán a Word fájlt, a férjem beleolvasott, majd kérdőre vont. Hogy nincsenek titkaink egymás előtt, akkor ez mi. Hát már nincsenek is, basszam magamat szájba.
Szóval el kellett mondanom, hogy boldog karácsonyt, és meglepi és Mennyből az angyal és mákos bejgli. Lesz.
Örült neki, és mivel ezen kívül semmit sem tud, írom tovább, trallala. Nem tudom eldönteni, hogy röhögjek-e magamon, vagy sírjak. Egyelőre csak a fejemet fogom, mert sosem hittem volna, hogy én egy ilyenen és ennyire és így.
Magamat mindenesetre sikerült meglepnem.
Utolsó kommentek