A költözés azért nagyon jó, mert tele van meglepetéssel, és sose lehet tudni, milyen mókával örvendeztet meg másnap. Költözni nem unalmas, hanem nagyon izgalmas. A költözéssel repül az idő, akárha jó társaságban lennénk. A költözés tehát olyan, mint a szerelem. Csak egészen más.
Először akkor hittem, hogy túl vagyunk a nehezén, amikor kiválasztottuk a lakást, és az adás-vételi szerződés megköttetett. Úgy gondoltam, vége az idegeskedésnek: lakásmaffia-vizionálásnak, szűk sikátorban a pénz elvételétől és leütéstől való rettegésnek, Budapest bebarangolásának az eladó ingatlanok után, hanem ehelyett szépen kinézzük neten a glettet, a festékszínt, a laminált padlót, a bútorokat, reggel felébredünk, és láss csodát! Lófasz sincs.
Viszont szereztünk egy mestert, aki felújítás helyett inkább otthon körfűrészel, jószágot etet, okmányirodába jár, de ha véletlenül mégis befárad Budapestre (Gödről persze), akkor doszt otthon hagyja a kulcsot, hogy hazavonatozzon Gödre, majd vissza, felvegye a munkát hajnali 13 óra környékén, és csiszoljon, fúrjon, fűrészeljen lehetőleg 18 óra után, hogy az egész tömb részese lehessen az élménynek. Ha azonban nem etet jószágot, beér még dél előtt, és a kulcs is nála van, a festékhengert felejti otthon.
Aztán arra gondoltam, hogy miután 3 napig pakoltam, szortíroztam a dolgokat háromfelé (szemét, Göd, új lakás), majd egész napos munkával mindent a megfelelő helyre logisztikáztuk, s a dolgokat szatyrostul elhelyeztük a lakásban, a nehezén már túl vagyunk. Hiszen a régi lakásból kiköltöztünk, az újat birtokba vettük. Innen már csak annyi a teendőnk, hogy este lefekszünk, és reggel csipás szemmel kávét kortyolva legeltetjük a szemünket a végeredményen és a Hármashatár-hegyre nyíló kilátáson.
Nem pont. A mester harmadik hete festeget, glettelget, mosógépet kötöget be, szekrényeket szerelget fel, mosogatócsöveket farigcsál méretre, ha épp nem sörözget (Sárkány és István!), cigizget (Bond és Viceroy), szétpakol, lecsepegtet, csikket dob el, kanapéra pakol, növényt összenyom, pisztáciánkat felzabálja, kristálypohárra betonfúrót rábassza. Ám mivel elég gyakran kell az utóbbiakkal foglalkoznia (prioritások), nyilván kevesebb ideje marad az olyan bagatell dolgokra, mint a tényleges lakásfelújítás.
Ennek köszönhetően megtanultam annyira örülni egy pár megtalált, tiszta zokninak, mint a lottóötösnek, orgazmusközeli állapotba jutok, ha a sittesvödör kiürül, és tapsikolok a boldogságtól, ha a wc-re kijutni próbáláskor nem esek át a létrán.
De ezek egyelőre ritka és megbecsülendő pillanatok. A reggeli kávé harmadik napja csupán vágy tárgya, a munkalap helyett a mosógépen egy pléhdobozban készül a szendvics, tányért, evőeszközt sokadik napja nem láttam, fogalmam sincs, hol van a parfümöm, a fülbevalóim, a szőlőzsírom, az erdei gombás fűszerolajam, a sörnyitó, a stampedlis üveg, a papucsom, az irataim és a poharak.
Viszont tudom már, hogy kell glettelni, festeni, laminált padlót lerakni; meg tudom különböztetni a fúrófejeket, fel tudom rakni az élvédőt, össze tudom szerelni a szekrényeket, hiszen a mester elmagyarázta, hogyan csináljuk. Egy tündér ez az ember. Fogalmam sincs, mit kezdenénk nélküle.
Még az is lehet, hogy már rég készen lennénk. Belegondolni is szörnyű.
Utolsó kommentek