HTML

Simlis blog

Simlis a mosolyom - a férjem szerint. Leginkább azért, mert ferde a szám. Vicc. De ő odavan érte, és ez a lényeg. A szájkontúrral azért néha csalok.

Utolsó kommentek

  • HHR: @vészmadár (pica pica): Nem vagyok híve a reformkonyhának. (2012.11.16. 09:10) Sült kifli
  • vészmadár (pica pica): nem rossz, de sokkal jobb eredményt érhettél volna el, ha rajta felejtesz egy nejlonzacskót. (2012.11.16. 08:38) Sült kifli
  • vészmadár (pica pica): @HHR: nem is érzelemmentesen, hiszen mindig elmondják, hogy ott mindenki kedves, segítőkész, mosol... (2012.11.13. 10:47) Az asszony ingatlan...
  • HHR: @vészmadár (pica pica): Az az a blog, ahol agyba-főbe dugják egymást érzelemmentesen, és ezt le is... (2012.11.13. 10:33) Az asszony ingatlan...
  • vészmadár (pica pica): @HHR: "melyik indexes basz engem, hogy címlapra kerültem". Férjednek úgy tűnik még vannak rejtett ... (2012.11.13. 10:30) Az asszony ingatlan...
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • HHR: @vészmadár (pica pica): Nem vagyok híve a reformkonyhának. (2012.11.16. 09:10) Sült kifli
  • vészmadár (pica pica): @HHR: nem is érzelemmentesen, hiszen mindig elmondják, hogy ott mindenki kedves, segítőkész, mosol... (2012.11.13. 10:47) Az asszony ingatlan...

Címkék

2012.10.15. 09:55 HHR

Trófea étterem – szakácsok és csöcs

Címkék: csöcs lagzi nem értem

Elmondanám, hogy én egy  kiállhatatlan ember vagyok.

Megérkeztünk kicsit késve, a család többi része még sehol nem volt természetesen (mint utóbb kiderült, road soap operát forgattak, ahol a bűnösnek kikiáltott személyt előbb kitették az autóból, majd 1 kilométer után visszatették). Én éhes voltam, szomjas voltam és pisilnem kellett. Ha ennek a háromnak valamelyike – akár csak minimális mértékben, de – nem teljesül, akkor kurvára meg szoktam ölni a világot, meszet szórok rá, és publikot építek a tetejére. Most sem volt ez másként. Picsogtam az asztal nem eléggé frekventált helyzete miatt, hogy mér’ dugták el a mosdót, és hogy minek kell annyi potyadékot az orrom alá dugni (ti. körülbástyáztak minket mindenféle halmazállapotú és állagú, kevesedik születésnapot ülő egyeddel,  Verdák-os csomagolópapírba rejtett valamikkel, fa építőkockákkal, Pikachuval, Ma van a szülinapommal). Mentségemre legyen mondva, hogy pár nap múlva menstruálok, előző és aznap összevesztem a férjemmel, és akkor épp meg akartam őt is ölni, hogy végre viselkedjen már normálisan.

A lagzi tehát jól indult.

Könyököltem, ajakbiggyesztettem, ittam egy pohár bodzaszörpöt, és megtaláltam a mosdót. Aztán a resztli is megérkezett.

A. mint mindig, rögtön törte az utat, szedte a bélszínt, mintha nem lenne holnap, adta le a rendelést, kihasználta tányérja teljes kapacitását, úgyhogy az én szűzlányos visszafogottságom is hamarosan alábbhagyott, pláne miután a férjem bevette magát a svédasztal közepére, és kijelentette, hogy nem fog ingázni az asztal és az ételek között, mert az időveszteség, és azalatt se tud enni. Szóval tehát én is jííháá, és hadd szóljon.

A férfiakat pedig sose fogom megérteni: vagyok én, aszimmetrikusan (ez visszatérő téma lesz), pluszkilókkal, általában magukat önállósító hajtincsekkel, közel ülő szemekkel, széles csípővel, vastag combokkal, jelentékeny tomporral, és a férfi publikum mégse a derékig póthajizált, szőke, kőkemény, kirakott szilikoncicikkel és ízlésesen markáns sminkkel dúsított kolleginákat fixírozza, hanem engem. Engem = csöcsök, segg, lábhossz+csizma. Tényleg semmi pláne; én, ha férfi lennék, elmennék magam mellett. De ők nem. A sókéregben sült lazacot kínáló fiatalember tökéletes zavarba jött, mikor a halból kértem, pedig még csak nem is a szexuális preferenciámról kezdtem neki mesélni; a sushis srác a leggusztább lazacos és tonhalas makikat adta a melleimnek; a grillező úriember minden alkalommal köszönt, mikor elhaladtam mellette, a kis tegnap múlt ötéves, szülinapot ünneplősös Tomi apukáját pedig lemészárolta szemmel a neje.

Aztán mikor épp nem vonultam és keltettem a zavart, vegyültem a családdal, adomázgattunk, borozgattunk, beszélgettünk az élet nagy dolgairól: piálásról, puskázásról, arról, hogy kit láttunk nyilvános helyen húgyozni és szarni. Ekkor sajnos mennünk kellett, lejárt ez idő. Remélem legközelebb a hüvely- és lábgombáig is eljutunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://simlis.blog.hu/api/trackback/id/tr474849210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása