Ez még egyelőre nem visszatekintés, hanem a mai nap jelenje (viszont nemsokára múlt), amikor is elhangzott a kérdés férjem részéről (baszás szeretkezés helyetti lelkizés alkalmával sajnos), miszerint „Miért nem írok énblogot?”, melyre én azt feleltem, hogy „Minek?”, ami hazugság volt, de kegyes. Ha az idősíkokat nézzük, tisztára, mint a Vissza a jövőbében, csuda izgi, hát nem? Mondjuk annyira szerintem sem.
Szóval azért tartom megőrzésre és később természetesen felhánytorgatásra érdemesnek az előbb írtakat, mert a férjem szereti a fejemhez vágni, hogy motiválatlan vagyok, és mindenért rágnia kell a fülemet, ami egyrészt valamennyire igaz, másrészt most épp a kivétel erősíti a szabályt, mert ez már legalább a 9. poszt, és a kérdés még csak most hangzott el, tehát nem a fülrágás miatt kezdtem el, úgyhogy mégse vagyok annyira motiválatlan, szóval a világ tehet nekem egy szívességet, például azt, hogy szuicidál, és publikot épít magára.
A mai nap eseményei továbbá:
- A férjem nem tud lágytojást készíteni, de keménytojást se, viszont nem elég lágy lágytojást és nem elég kemény keménytojást igen, ha annak elrepesztheti előzőleg a héját.
- Rájöttem, hogy tudok tarját spékelni, valamint arra is, hogy soha többé nem fogok tarját spékelni.
- Rohad a bal könyököm.
Utolsó kommentek