A férjem kétféleképpen szokott bókolni: túl általánosan („ó, de szép vagy”) és túl specifikusan. Ma ez utóbbira került sor.
Adott egy puszit, majd hozzátette, hogy milyen finom fahéjas tea illatom van. És itt most kénytelen vagyok megállni egy pillanatra, és végiggondolni a felmerült bók lehetséges előzményeit.
1. Reggel, valamikor a szendvicskészítés és a bugyifelvétel között elmentem a Teázó a Vörös Oroszlán aurájának csillogásához nevű teaboltba, vettem 15 gramm fahéjas teát, elmorzsoltam a kezemben és bedörzsöltem vele az arcom.
2. Reggel, valamikor a szendvicskészítés és a bugyifelvétel között elmentem a Teázó a Vörös Oroszlán aurájának csillogásához nevű teaboltba, vettem 15 gramm fahéjas teát, megfőztem, és csöpögősre pacsmagoltam vele az arcom.
3. Reggel, valamikor a főtt tojás-pucolás és a citromfacsarás között megfogtam egy hetyke darab fahéjat, egy filter teát, rézmozsárban áttörtem és inhaláltam.
Igazán kíváncsi lennék, hogy az ilyen kiszólások előtt mi játszódik le a férjem agyában, és a szabad asszociációk vágtázó lova vajon milyen messzire viszi őt. Úgy sejtem, túl messzire, ugyanis az ominózus arcszérum, melynek a bókot köszönhetem, levendulából, rózsából és neroliból áll. Fahéjas teából pedig a fahéjas tea.
És itt szeretném megjegyezni, hogy örülök a bóknak, és amint el tudom helyezni mind horizontálisan, mind vertikálisan, azt is tudni fogom, mennyire.
Utolsó kommentek