Végre vége a lakás- és bútorkeresésnek. Hosszú hónapokig az volt a kizárólagos szórakozásunk, hogy az ingatlanos oldalak némiképp eufemizált képei alapján belőttük az adott lakást és környéket (Google maps!). És hát nevettünk jókat, de csak miután elküldtük az ingatlanos-fényképészt a búspicsába. Igen, tudom, hogy direkt így és azt fényképeznek, és meghajlok a tehetségük előtt, mert olyan magas szinten képesek lefényképezni a szart, hogy az az egyszeri érdeklődő számára minimum szigligeti penthouse-nak (van Szigligeten penthouse?), de inkább a Buckingham palásznak tűnik.
Talán a legnagyobb szemfényvesztés az az ősfás parkkal övezett, csendes lakás volt beépített loggiával, amiről kiderült - miután végigtekertem a környéken, és belőttem az elhanyagolt sziklakert alapján -, hogy a Budaörsi-Hamzsabégi-Nagyszőlős utca találkozásánál található, az ősfás park pedig kb. 8 négyzetméter, 4 darab fával és 2 tő krizantémmal. És az már igazán mellékes, hogy kiírták: az épület alatt álldigálni életveszélyes és tilos (a tetőszerkezet rohadása miatt). Óriási. Ebből azért össze fogok hozni egy képes posztot, hogy együtt kacagjunk a Kedves Olvasóval.
Most ott tartunk, hogy lemértük, kiválasztottuk, megrendeltük a bútorokat, elpasszoltuk a szekrénysort, megterveztük a mit és a hogyant. Pénteken este 10-ig ikeáztunk, szombat reggel 9-től kanapéért mentünk a halál véreres faszára genny időben, fos közérzettel. Utána Gödre vonatoztunk, lomtalanítottunk, főztünk, szervezkedtünk, és már megint reggel van, és ami még durvább, hogy hétfő reggel, úgyhogy én bent rohadok az irodában honlapajánlókat küldözve boldog-boldogtalannak, míg a férjem tapétát vakar, csiszol, glettel, szekrényt cipel le, valamint besegít a mesternek. Én is ott akarok lenni, hogy üljek és nézzem, mit dolgoznak. Nincs igazság a Földön.
Utolsó kommentek