A. elnevezte a lábujjaimat: pálpusztai, brie, limbergi, trappista és anikó (ez utóbbiban nem vagyok biztos). Kiindulópontként hadd jegyezzem meg, hogy a lábam nem büdös. Csak a férjemnek van szofisztikált humora.
Úrinő ezen minimum megsértődik, önérzetét porba sújtván világvégét vizionál, bosszúért kiált vagy legalábbis elpirul, és a kínos intermezzót követően élete hátralévő részében ügyel rá, hogy még véletlenül se becézhessék humoros meggyanúsítás alapján ábrándos tekintettel vizualizálva szineszteziológiai értelemben.
Szerintem kurva vicces volt, de nem röhögtem rajta hangosan, mert úrinő nem röhög hangosan.
Viszont legközelebb egy műbőr cipőben és nájlonharisnyában eltöltött fárasztó nap után nyújtom oda futóműveimet masszázs céljából, és majd meglátjuk, mit metaforál, szinesztezionál és alliterál rólam a férjem.
Akkor lesz mit.
Utolsó kommentek